Miután tudjuk, hogy lakásunkba, kertünkbe milyen célra, milyen körülmények közé – a feltételeknek megfelelő – kutyafajtából akarunk kan vagy szuka kiskutyát venni, jön a (talán legnagyobb) kérdés: honnét vegyünk kiskutyát? Először is tenyésztőt kell keresnünk. Legjobb, ha kutyát sétáltató emberekkel barátkozunk az utcán, minél többel. Járjunk le ún. „kutyás játszótérre” Bármely fajtát tartókkal barátkozhatunk, hiszen más fajtákat tartóktól is-általános- kutyás ismeretet sajátíthatunk el. Kérjük, hogy meséljenek nekünk a kutyákról, kutyatartásról. Biztosan lesz közöttük, aki előbb utóbb az általunk áhított fajtát tenyésztő ismerőséhez beajánl. Vásárláskor legyünk óvatosak, több tenyésztőt keressünk fel! Legalább ötöt-tízet!  Figyeljük meg, hogyan, milyen körülmények között tartják a kutyákat. Ahol a kutyákat piszokban, pincében, koszos rozoga bódéban tartják, ahol a kutyák bágyadtak, rosszkedvűek, ahol a kutyákkal nem beszélnek szépen, ahol a kutyáknak szemmel láthatóan bőrbajuk van, vagy egyéb betegségük van, ahol gyenge tápértékű ételmaradékot löknek rossz bádogedényben a kutyák elé, ahol csak csirke fejet-lábat, kenyeret kapnak, ahol a kutyák feltűnően sokat vakaródznak, onnan mielőbb köszönjünk el. Ahol szabadban, kertben vagy tágas, szellős, tiszta, esztétikailag nem kifogásolható kennelben tartják a kutyákat, ahol tiszta, nem csorba műanyag edényekből esznek, ahol nincs egész nap tele a kennel padlója csontokkal és más ételmaradékokkal, ahol –esetleg- a kutya lakásban van, de a föntiek szerint tiszta, rendes, világos szobában, vagy sarokban (nem sötét előszobában, WC-be stb zárva, nem fotel alatt) ahol rendes szőnyege vagy textíliából készült fekhelye van, ott már érdemes tovább vizsgálódnunk. Az ilyen helyen már esély van arra, hogy megtaláljuk a nekünk való kölyköt. Ha a későbbiekben sem csalódunk, és a tenyésztő a vásárlás utáni hónapokban – a kutyus felnőtté válásáig, ami körülbelül két évet jelent- továbbra is szívesen segít jó tanácsaival: akkor terjesszük jó hírét, mert megérdemli, és leendő kutyás barátainknak is sokat segítünk vele, hiszen a jó tenyésztő és a jó „kutyaanyag” sajnos, elég ritka. Hozzájuthatunk tenyésztők címéhez az Express újság, a kutyás újságok hirdetési rovataiból is. Legyünk azonban óvatosak! „A jó bornak nem kell cégér” Akinek valóban nagyon jó kutyái vannak, azok általában hirdetés nélkül is el tudják adni a szaporulatot. Vannak „rekordhirdetők” akik szinte minden hónapban hirdetik eladó kiskutyáikat. Ilyen esetben két dolog lehetséges: vagy „kutyaszaporítóval” van dolgunk, aki csak a pénzt nézi, és „tömegtermelést” folytat, szinte, „futószalagon.” Vagy komoly  ”megszállottal”, aki öt-tíz jó minőségű szukát tart, és jó kanokat. Az utóbbi valóban „termelhet” jó kiskutyákat, nagyobb mennyiségben is, ám itt is vigyázzunk: mert minél több felnőtt és kölyökkutya van egy kertben, egy kennelben, annál kevesebb idő jut a felnőtt és a kiskutyákkal való foglalkozásra! Ne felejtsük el, a kiskutya nemcsak „zabagép”, testi és pszichikai fejlődését a tenyésztőnek folyamatosan figyelemmel kísérnie és segítenie kell. Ne vásároljunk erőszakos, követelődző tenyésztőtől, és ne vásároljunk utcán törzskönyv nélküli kutyákat. Természetesen mi se akarjunk a vásárló jogcímén a tenyésztő „családtagjaivá” válni, mert ez előbb-utóbb terhes lesz számára és később majd –joggal –nem veszi szívesen tanácskérő látogatásainkat. Még egy csapda: a Kutya újság hirdetései között sok olyan „zengeményt ” találunk, amelyik túldicséri az árút és gyakorta kynológiai képtelenségeket, állít. Szakmaiatlan, nem létező képességekkel és eredményekkel hencegve. A lap szerkesztősége ugyanis nem vállal felelősséget, a megjelent hirdetésekért, szakmailag és etikailag nem ellenőrzi azokat. Szinte bárki, bármit zengedezhet eladásra kínált kutyáiról. Például: „az elmúlt év legeredményesebb fedezőkanjáról” „csak igényesnek eladó”," csúcsörökítő,” „ az ország legnagyobb kiállítási eredményekben kiemelkedő tenyészete” „ csodálatos képességű” stb. A tenyésztőket felkeresve és a legszimpatikusabbakat kiválasztva, tovább szűkíthetjük a kört. Kérjük el a tenyészkutyák, azok szülei és nagyszülei, valamint testvérei és korábbi kölykei kiállítási, és ha van munkavizsga, verseny eredményeit. Mindezek csak jó ajánlólevelek, mert a szuka és a kan minősége nem mindig azonos az ilyen olyan eredményekkel. Önmagában még a törzskönyv sem 100 százalékos garancia! Éppen ezért magunk állapítsuk meg kutyánk felmenőinek és oldalági rokonainak küllemi és idegrendszeri minőségét! Ehhez célszerűbb magunkkal vinni egy vagy két, azt a fajtát jól ismerő kutyás barátunkat, akiben emberileg és szakmailag megbízunk! Senki ne higgye, hogy mindez fölösleges óvatosság! Végül is kiadunk 50.000-80.000 Ft-ot egy kölyökkutyáért (némelyért 100.000-200.000 Ft-ot) több ezer forintot fogunk elkölteni már az első évben különféle oltásokra, állatorvosi vizitekre, megfelelő összetételű kutyatápra, kutyaházra, kerítésjavításra, kennel építésre, nyakörvre, pórázra, tápszerekre, rágó és játékszerre, esetleg engedelmes, őrző-védő kiképzésre, vagy egyéb kiképzésre. Lehet kiadásunk bútor, ruha, és kertrongálás miatt is! A felsorolás nem teljes! Sőt érzelmileg kötődni fogunk egy kis állathoz, amelyik esetleg – ha nem megfelelő helyről vittük- néhány hét, néhány hónap múlva elpusztul, vagy ha fölcseperedik: esetleg nem rendelkezik majd a megfelelő fajtajelleggel, kifogástalan külső megjelenéssel, és vagy megfelelő egyéniséggel. Egy rossz küllemű, rossz idegzetű kutyával „nem fogunk dicsekedni”, nem lesz benne annyi örömünk, mint szerettük volna. Ugyanakkor már megszerettük, korai elpusztulása, hibás külleme vagy rossz belső-(fizikai és pszichés) adottságai sok  bánatot, bosszúságot okoznak majd nekünk és családunknak, érzelmileg és anyagilag egyaránt. Külön dühíti az embert, ha a kutyát tenyésztés céljára, (is) vettük! Azt se felejtsük el, hogy kutyánkkal majd 10-15 évet, vagy még többet fogunk együtt élni! Tehát sokfelé keressük, türelmesen várjuk ki a megfelelő kölyköt. Ha tenyésztőnél, akinél minden körülményt ideálisnak találtunk, és tenyészkutyái - (és rokonai) megfelelőnek látszanak,- éppen nincs eladó kölyök, akkor inkább várjunk fél évet, egy évet, és tőle vegyünk, minthogy néhány hónapos nyereségért esetleg rosszabb helyről gyengébb minőségű kiskutyát vásároljunk. Ha nem magyar fajtát veszünk, akkor elég nehéz megtudnunk, hogy mi az abszolút mérce. Sok magyar tenyésztő, sőt nem egy küllembíró ugyanis eltérő nézeteket vall, ami elég furcsa, de tény. Biztos támpontnak látszik, ha előfizetünk egy külföldi, csak a mi fajtánkkal foglalkozó kutyaújság. Sok országban nem egy, hanem több kutyás egyesület működik, némelyik csak egy fajtával foglalkozik, és kutyás folyóiratot is kiad. Ilyen például: a ROTTWEILER ADRK havi lap. Ezek a szaklapok csak a fajta kedvelőinek szóló cikkeket jelentetnek meg. Legjobb, ha a kölyök kiválasztása már a születése előtt elkezdődik… Vagyis a kiválasztott tenyésztőnél jegyeztessük elő a kölyköt. A szülés után, amint a tenyésztő megengedi (a szülőszoba ugyanis nem átjáróház) hetente látogassuk az almot. Mivel a kölyköt két- három hónapos korában hozzuk el, van időnk kiválasztani az igazit. A kiskutya hazavitele két hónapos, három hónapos korában időszerű. Három hónapos korában elvinni azért előnyös, mert addig sok mindent eltanul az anyjától. Más szempontból, előnyös az, ha két hónaposan kerül hozzánk, annál mélyebben kötődik, ez a „bevésődés” időszaka. Lehet, hogy olyan az alom, hogy már első látásra észrevesszük, hogy ahány kölyök annyiféle. Az egyik mondjuk (orosz agár) tiszta fehér, a másik háta fekete, a másik fehér alapon két fekete folttal, a negyedik fekete.. Ebből láthatjuk, hogy minden kölyök már küllemre is más és más. Ez persze megkönnyíti-(megnehezíti) a választásunkat. Ha kisebb-(nagyobb) szerencsénk van, akkor a kölykök közül (mondjuk német dog) a fele csíkos, fele sárga, vagy mind csíkos. Ezekből, a példákból látható, hogy egy fajtán, sőt egy almon belül a legtöbb fajtánál más-más színű és, jegyű kölykökkel is találkozhatunk. Tehát lesznek olyan küllemi szempontok, amelyek esetleg –akár akaratunk- ellenére-érzelmileg is befolyásolhatják döntésünket, választásunkat. Amennyire külsőre, annyira, belsőre –vagy általában még jobban- különböznek a kis kölykök. Az ne tévesszen meg senkit, hogy a világon minden kicsi kutyakölyök „aranyos”, szeretetre méltó. Ne engedjük, hogy csak érzelmeink befolyásoljanak döntésünkben. Főleg ha tenyészteni vagy őrző-védő stb. munkakutyát akarunk. Ahhoz, hogy helyesen döntsünk, tisztában kell lennünk azzal, hogy a kölyök belső értékmérői között legfontosabb az idegrendszer típusa!
(Forrás: Siroccó Kennel)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Figyeljük meg, hogyan, milyen körülmények között tartják a kutyákat. Ahol a kutyákat piszokban, pincében, koszos rozoga bódéban tartják, ahol a kutyák bágyadtak, rosszkedvűek, ahol a kutyákkal nem beszélnek szépen, ahol a kutyáknak szemmel láthatóan bőrbajuk van, vagy egyéb betegségük van, ahol gyenge tápértékű ételmaradékot löknek rossz bádogedényben a kutyák elé, ahol csak csirke fejet-lábat, kenyeret kapnak, ahol a kutyák feltűnően sokat vakaródznak, onnan mielőbb köszönjünk el. Ahol szabadban, kertben vagy tágas, szellős, tiszta, esztétikailag nem kifogásolható kennelben tartják a kutyákat, ahol tiszta, nem csorba műanyag edényekből esznek, ahol nincs egész nap tele a kennel padlója csontokkal és más ételmaradékokkal, ahol –esetleg- a kutya lakásban van, de a föntiek szerint tiszta, rendes, világos szobában, vagy sarokban (nem sötét előszobában, WC-be stb zárva, nem fotel alatt) ahol rendes szőnyege vagy textíliából készült fekhelye van, ott már érdemes tovább vizsgálódnunk. Az ilyen helyen már esély van arra, hogy megtaláljuk a nekünk való kölyköt. Ha a későbbiekben sem csalódunk, és a tenyésztő a vásárlás utáni hónapokban – a kutyus felnőtté válásáig, ami körülbelül két évet jelent- továbbra is szívesen segít jó tanácsaival: akkor terjesszük jó hírét, mert megérdemli, és leendő kutyás barátainknak is sokat segítünk vele, hiszen a jó tenyésztő és a jó „kutyaanyag” sajnos, elég ritka. Hozzájuthatunk tenyésztők címéhez az Express újság, a kutyás újságok hirdetési rovataiból is. Legyünk azonban óvatosak! „A jó bornak nem kell cégér” Akinek valóban nagyon jó kutyái vannak, azok általában hirdetés nélkül is el tudják adni a szaporulatot. Vannak „rekordhirdetők” akik szinte minden hónapban hirdetik eladó kiskutyáikat. Ilyen esetben két dolog lehetséges: vagy „kutyaszaporítóval” van dolgunk, aki csak a pénzt nézi, és „tömegtermelést” folytat, szinte, „futószalagon.” Vagy komoly 
”megszállottal”, aki öt-tíz jó minőségű szukát tart, és jó kanokat. Az utóbbi valóban „termelhet” jó kiskutyákat, nagyobb mennyiségben is, ám itt is vigyázzunk: mert minél több felnőtt és kölyökkutya van egy kertben, egy kennelben, annál kevesebb idő jut a felnőtt és a kiskutyákkal való foglalkozásra! Ne felejtsük el, a kiskutya nemcsak „zabagép”, testi és pszichikai fejlődését a tenyésztőnek folyamatosan figyelemmel kísérnie és segítenie kell. Ne vásároljunk erőszakos, követelődző tenyésztőtől, és ne vásároljunk utcán törzskönyv nélküli kutyákat. Természetesen mi se akarjunk a vásárló jogcímén a tenyésztő „családtagjaivá” válni, mert ez előbb-utóbb terhes lesz számára és később majd –joggal –nem veszi szívesen tanácskérő látogatásainkat. Még egy csapda: a Kutya újság hirdetései között sok olyan „zengeményt ” találunk, amelyik túldicséri az árút és gyakorta kynológiai képtelenségeket, állít. Szakmaiatlan, nem létező képességekkel és eredményekkel hencegve. A lap szerkesztősége ugyanis nem vállal felelősséget, a megjelent hirdetésekért, szakmailag és etikailag nem ellenőrzi azokat. Szinte bárki, bármit zengedezhet eladásra kínált kutyáiról. Például: „az elmúlt év legeredményesebb fedezőkanjáról” „csak igényesnek eladó”," csúcsörökítő,” „ az ország legnagyobb kiállítási eredményekben kiemelkedő tenyészete” „ csodálatos képességű” stb. A tenyésztőket felkeresve és a legszimpatikusabbakat kiválasztva, tovább szűkíthetjük a kört. Kérjük el a tenyészkutyák, azok szülei és nagyszülei, valamint testvérei és korábbi kölykei kiállítási, és ha van munkavizsga, verseny eredményeit. Mindezek csak jó ajánlólevelek, mert a szuka és a kan minősége nem mindig azonos az ilyen olyan eredményekkel. Önmagában még a törzskönyv sem 100 százalékos garancia! Éppen ezért magunk állapítsuk meg kutyánk felmenőinek és oldalági rokonainak küllemi és idegrendszeri minőségét! Ehhez célszerűbb magunkkal vinni egy vagy két, azt a fajtát jól ismerő kutyás barátunkat, akiben emberileg és szakmailag megbízunk! Senki ne higgye, hogy mindez fölösleges óvatosság! Végül is kiadunk 50.000-80.000 Ft-ot egy kölyökkutyáért (némelyért 100.000-200.000 Ft-ot) több ezer forintot fogunk elkölteni már az első évben különféle oltásokra, állatorvosi vizitekre, megfelelő összetételű kutyatápra, kutyaházra, kerítésjavításra, kennel építésre, nyakörvre, pórázra, tápszerekre, rágó és játékszerre, esetleg engedelmes, őrző-védő kiképzésre, vagy egyéb kiképzésre. Lehet kiadásunk bútor, ruha, és kertrongálás miatt is! A felsorolás nem teljes! Sőt érzelmileg kötődni fogunk egy kis állathoz, amelyik esetleg – ha nem megfelelő helyről vittük- néhány hét, néhány hónap múlva elpusztul, vagy ha fölcseperedik: esetleg nem rendelkezik majd a megfelelő fajtajelleggel, kifogástalan külső megjelenéssel, és vagy megfelelő egyéniséggel. Egy rossz küllemű, rossz idegzetű kutyával „nem fogunk dicsekedni”, nem lesz benne annyi örömünk, mint szerettük volna. Ugyanakkor már megszerettük, korai elpusztulása, hibás külleme vagy rossz belső-(fizikai és pszichés) adottságai sok 
bánatot, bosszúságot okoznak majd nekünk és családunknak, érzelmileg és anyagilag egyaránt. Külön dühíti az embert, ha a kutyát tenyésztés céljára, (is) vettük! Azt se felejtsük el, hogy kutyánkkal majd 10-15 évet, vagy még többet fogunk együtt élni! Tehát sokfelé keressük, türelmesen várjuk ki a megfelelő kölyköt. Ha tenyésztőnél, akinél minden körülményt ideálisnak találtunk, és tenyészkutyái - (és rokonai) megfelelőnek látszanak,- éppen nincs eladó kölyök, akkor inkább várjunk fél évet, egy évet, és tőle vegyünk, minthogy néhány hónapos nyereségért esetleg rosszabb helyről gyengébb minőségű kiskutyát vásároljunk. Ha nem magyar fajtát veszünk, akkor elég nehéz megtudnunk, hogy mi az abszolút mérce. Sok magyar tenyésztő, sőt nem egy küllembíró ugyanis eltérő nézeteket vall, ami elég furcsa, de tény. Biztos támpontnak látszik, ha előfizetünk egy külföldi, csak a mi fajtánkkal foglalkozó kutyaújság. Sok országban nem egy, hanem több kutyás egyesület működik, némelyik csak egy fajtával foglalkozik, és kutyás folyóiratot is kiad. Ilyen például: a ROTTWEILER ADRK havi lap. Ezek a szaklapok csak a fajta kedvelőinek szóló cikkeket jelentetnek meg. Legjobb, ha a kölyök kiválasztása már a születése előtt elkezdődik… Vagyis a kiválasztott tenyésztőnél jegyeztessük elő a kölyköt. A szülés után, amint a tenyésztő megengedi (a szülőszoba ugyanis nem átjáróház) hetente látogassuk az almot. Mivel a kölyköt két- három hónapos korában hozzuk el, van időnk kiválasztani az igazit. A kiskutya hazavitele két hónapos, három hónapos korában időszerű. Három hónapos korában elvinni azért előnyös, mert addig sok mindent eltanul az anyjától. Más szempontból, előnyös az, ha két hónaposan kerül hozzánk, annál mélyebben kötődik, ez a „bevésődés” időszaka. Lehet, hogy olyan az alom, hogy már első látásra észrevesszük, hogy ahány kölyök annyiféle. Az egyik mondjuk (orosz agár) tiszta fehér, a másik háta fekete, a másik fehér alapon két fekete folttal, a negyedik fekete.. Ebből láthatjuk, hogy minden kölyök már küllemre is más és más. Ez persze megkönnyíti-(megnehezíti) a választásunkat. Ha kisebb-(nagyobb) szerencsénk van, akkor a kölykök közül (mondjuk német dog) a fele csíkos, fele sárga, vagy mind csíkos. Ezekből, a példákból látható, hogy egy fajtán, sőt egy almon belül a legtöbb fajtánál más-más színű és, jegyű kölykökkel is találkozhatunk. Tehát lesznek olyan küllemi szempontok, amelyek esetleg –akár akaratunk- ellenére-érzelmileg is befolyásolhatják döntésünket, választásunkat. Amennyire külsőre, annyira, belsőre –vagy általában még jobban- különböznek a kis kölykök. Az ne tévesszen meg senkit, hogy a világon minden kicsi kutyakölyök „aranyos”, szeretetre méltó. Ne engedjük, hogy csak érzelmeink befolyásoljanak döntésünkben. Főleg ha tenyészteni vagy őrző-védő stb. munkakutyát akarunk. Ahhoz, hogy helyesen döntsünk, tisztában kell lennünk azzal, hogy a kölyök belső értékmérői között legfontosabb az idegrendszer típusa!
