A kutyák etetése a kereskedelmi tápok megjelenése és elterjedése óta nagyon egyszerű feladatnak tűnik, pedig nem az. Sok ismeretre van szükség ahhoz, hogy megfelelő legyen.

A kutyák táplálékigényét az életkoruk, az életmódjuk és az egészségi állapotuk szabja meg. Például a kölykök sok tápanyagot, így fehérjét  igényelnek a megfelelő fejlődésükhöz, de ugyanez a fehérje adag felnőtt korban az élettartam megrövidüléséhez vezethet, mert túlterheli a veséket, vesebeteg állatok számára pedig rövid távon is nagyon ártalmas lehet. A különböző betegségek is megváltoztatják a szervezet tápanyag igényét, sok esetben éppen a megfelelő diéta a gyógykezelés lényege.

A kutyára is igaz a mondás: az vagy, amit eszel. Minél jobb a táplálék minősége, annál kisebb bizonyos megbetegedések valószínűsége. Természetesen még a prémium minőségű tápok etetése sem garantál betegségmentességet, de a jó minőség a betegségmegelőzés egyik nagyon fontos eleme. A megfelelő alkalmazás szükségességére pedig jó példa az, hogy ott, ahol megengedhetik a kutyatartók maguknak a prémium minőséghez tartozó tápok etetését, vagyis az Egyesült Államokban a kutyák csaknem fele túlsúlyos. Ez pedig, jó táp ide, jó táp oda, megrövidíti a kutyák életét.

A kész kutyatápok három kategóriába sorolhatók: konzervek vagy nedves tápok, félig nedves és száraztápok. A legkevesebb 70% víztartalmú konzervek (gyakran eléri a 85-90%-ot is) szárazanyag tartalmának jelentős része zsír, fehérjetartalmuk rendkívül alacsony, tápértékük csekély. A feltűnően olcsón kinálgatott konzervekről csak azt az egyet tudhatjuk biztosan, hogy a teljes értékű tápláléktól igen messze állnak. Az ízletes konzerveket a kutyák általában szívesen fogyasztják, ne feledjük azonban, hogy az ízletesség nem egyenlő a minőségi összetevőkkel. Számos konzerv a legolcsóbban beszerezhető vágóhídi hulladékokból készül, ezek mellett mesterséges tartósítószereket, színezékeket, ízfokozókat is tartalmaz. Főként a diszkont áruházak egy részében és bizonyos hiper/szupermarketekben árult, gyanúsan olcsó termékektől kell mindenkit óva inteni. A félig nedves tápok 15-30% nedvességtartalommal bírnak, hús típusú kutyaeledeleknek is nevezik őket. Hazánkban nem olyan elterjedtek, mint a konzervek vagy a harmadik típusba tartozó száraztápok. Az energiában gazdag száraztápok nedvességtartalma 5-12%. A száraztápok között is szép számmal találunk silány alapanyagokból összeállított, katasztrofális termékeket, azonban léteznek teljes értékű, önmagában etethető száraztápok. A csúcsminőségű, teljes értékű száraztápok a kutya valamennyi tápanyag igényének megfelelnek, és nem csak a fehérje- zsír- és szénhidrát bevitelt biztosítják, hanem számos egyéb tápanyag összetevővel rendelkeznek az ízületek védelme, az immunrendszer erősítése, stb. érdekében. A kitűnően megkomponált száraztápok sem képesek viszont a kutya vízigényét fedezni, sőt száraztáp etetése mellett a kutyának több vizet kell inni, mint természetes nedvességtartalmú táplálkozás esetén. Vízfogyasztásban általánosságban ajánlható az elfogyott száraztáp mennyiségének minimum kétszerese. A száraztápok ízletessége legtöbbször elmarad a konzervekétől, bár a szagok és ízek megítélése a különböző kutyák között is elég eltérő lehet.

Amennyiben a bőséges hazai kínálatból a megfelelő tápot szeretnénk kiválasztani, ne sajnáljuk rászánni az időt annak megismerésére, milyen életkort élnek meg és milyen egészségi állapotnak örvendnek azok a kutyák, amelyek az adott tápot fogyasztották. A fényes szőrzet, jó csontozat, ép fogak, a szabályosan működő emésztés, és az idős korban is megtartott természetes mozgás mind a helyesen megválasztott táplálás jelei. Kérjük ki szakemberek, elsősorban állatorvosok véleményét a tápválasztási lehetőségekről.

És vessünk egy gyors pillantást arra, mekkora kupacokat raknak le a kutyák séta közben. A csúcsminőségű, könnyen emészthető, jól értékesülő tápokat fogyasztók kisebbeket. Az alig emészthető, silány tápon tartott kutyák annál nagyobbakat.

Tradicionálisan a kutyákat ételmaradékkal etették. Sokan még ma is úgy gondolják, hogy jó kiegészíteni ilyesmivel a monotonnak tűnő étrendet, pedig ez nem így van. A kutya nem ember, nem zavarja, ha napról napra ugyanazt az eledelt kell fogyasztania. Az ételmaradékokkal való kiegészítés azt eredményezheti, hogy válogatóssá, étvágytalanná válik. Emellett az ételmaradékok, különösen a fűszeres vagy zsíros ételek hasmenést és hányást is okozhatnak. Néhány kutya nem képes megemészteni a tejet, ezért hasmenést kap tőle. A zsír pedig különösen veszélyes, mert súlyos lezajlású heveny hasnyálmirigy-gyulladást is okozhat.

A kimondottan a kutyának előállított, kiegyensúlyozott házikoszt jobban megfelel az igényeknek. Ebben megfelelő arányban legyenek az állati és a növényi eredetű tápanyagok. Sokféle recept létezik, de mindegyikre igaz, hogy nem teljes értékűek, ezért nem érnek fel a jó minőségű gyári tápokkal. További hátrányuk, hogy sokat kell dolgozni velük és nehézkes a tárolásuk is.

A gyári tápok etetésekor általában nincsen szükség vitaminokra és ásványi anyag kiegészítőkre. Ezeket az állatorvosok kizárólag egyes speciális megbetegedések kezelésére vagy megelőzésére ajánlják, ok nélkül nem érdemes ilyesmit etetni. Általában veszélytelenek, kivéve ha túladagolják őket.

A jutalomfalatok etetése viszont többnyire ártalmas. Nem tartalmaznak hasznos anyagokat és nagyon hizlalnak. Ez nem jelenti azt, hogy soha nem szabad a kutyának jutalomfalatot adni, de ajánlott jól megválasztani azt és beosztóan, visszafogottan jutalmazni velük a kutyát. Mi leginkább a nyers sárgarépát javasoljuk erre a célra, illetve azokat a jutalomfalatokat, amelyek kalóriaszegények és valamilyen más egészségügyi előnyük van, pl. tisztítják a fogakat.

Minden kutyára egyedileg kell meghatározni a tápanyag igényt, ami több tényező függvénye. Közismert, hogy a munkakutyák, valamint a vemhes és a szoptató szukák több táplálékot igényelnek. Az alultáplálás káros egészségi hatásai közismertek, szerencsére ma már sokkal ritkább probléma, mint a Magyarországon is egyre terjedő túltápláltság, ami viszont szintén káros. Ha a kutya elhízott, sokkal nehezebb csökkenteni a súlyát, mint fenntartani az ideális kondíciót. Ezért a gyártók által megadott napi adagot a kutya tápláltsági állapota szerint kell korrigálni. Ez a legkönnyebben a mellkasfal megtapintásával ítélhető meg: ha láthatóak és könnyen kitapinthatóak a bordái, akkor sovány, ha nem láthatóak és nem is tapinthatóak, akkor pedig kövér. A jó az, ha a bordák nem emelkednek ki, de könnyen kitapinthatóak.

Az elhízás jelentősen rontja a kutyák életminőségét. Gyengíti az immunrendszert, megterheli a szívet és a tüdőt, károsítja az izületeket és növeli a cukorbetegség, valamint néhány daganatos megbetegedés valószínűségét. Ezért a jó gazdi nem agyoneteti a kutyáját, hanem megfelelően táplálja! Kezdetben a táp gyártója által megadott középértéknek megfelelő mennyiséggel ajánlott etetni a kutyát, amit annak kondíciója alapján később módosítani kell.

Már kölyökkorban el kell kezdeni a megfelelő étkezési szokások kialakítását. Adjon megfelelő időt a táplálék elfogyasztására. Ez ne legyen túl rövid, de túl hosszú sem. Általában 15 perc után vegye el a kutya elől maradékot. Ha az étel állandóan előtte van, válogatós vagy kövér lesz. A betegségek egyik gyakori első jele az étvágytalanság. A rendszeresen, adagoltan etetett állatok tulajdonosa ezt hamarabb veszi észre.

A kis és közepes testű kutyákat naponta kétszer ajánlott etetni, úgy, hogy a napi adagot kétfelé osztják. A legalkalmasabb erre a reggeli és az esti séták előtti időpont. Ha a család étkezéseivel egyszerre kapja az eledelét, akkor kevesebbet könyörög. Etetés után mintegy fél órával tanácsos sétáltatni. A rendszeres időpontban való táplálás és séták segítik a szobatisztaság kialakulását és annak fenntartását is.

A friss ivóvíz életfontosságú minden kutyáknak. Hiányában hamar elpusztulnak. A magas hőmérséklet, a testmozgás és bizonyos állapotok (szoptatás, hasmenés és egyes betegségek) nagymértékben megnövelhetik a vízigényt. Ezt a gondos tulajdonos észreveszi és kielégíti. Az indokolatlannak tűnő sokat ivás betegségek jele, ezért tanácsos állatorvoshoz fordulni, ha tartósan fennáll. 

Az újszülöttek és a fiatal kölykök esetében csak arra kell figyelnünk, hogy valamennyi kölyök hozzájusson az anyakutya tejéhez, a táplálásról a derék szülő gondoskodik. Azon ritka esetekben, amikor a szukának nincs elegendő teje vagy a kölykök szoptatása egyéb okból meghiúsul, a kölykök speciális, kutyák számára előállított tejpótló tápszerrel etethetők. Ebből négyóránként kell a kölyköket etetni. A kölykök etetése három hónapos korukig naponta négyszer, féléves korukig napi három alkalommal történjen, egyéves korig pedig naponta kétszer etessünk. Felnőtt, egészséges kutyákat naponta egyszer etessünk, lehetőleg mindig ugyanabban az időpontban. A napi egy alkalomnál gyakoribb etetésre van szüksége vemhes szukának és a szoptató anyakutyának. Idős korban és bizonyos betegségek (pl. cukorbetegség) kezelése során szintén a napi többszöri etetés válik szükségessé. A főként a nagytestű és idősödő kutyákat fenyegető gyomorcsavarodás veszélye nagy mértékben csökkenthető, ha naponta több alkalommal, kisebb adagokban etetjük a kutyát és ezek mellett az etetés után nyugalmat biztosítunk neki.

A kutyáknak legyen külön etető- és külön itatóedénye.

(forrás: biomill.hu, kisallatvilag.eoldal.hu)