Kistestû pásztorkutyáink a terelés nagymesterei. Közepes és kis termetüknél fogva nagyon mozgékonyak, képesek pillanatok alatt a nyáj megfelelõ oldalánál - végénél lenni, a nyájról elszakadt birkát visszaterelni a többihez vagy épp csak körbeszaladni a falkát.

A mai modern világban sem szabad, hogy eltûnjön ezekbõl a kutyákból a terelõösztön. Sajnos, egyre több kitûnõ küllemõ puli "felejti el" ezen képességeit és mutat érdektelenséget az élõ állat iránt. A mai törzskönyvezett kutyák gazdáinak is megadatott a lehetõség, hogy felmérje, kutyájában élnek-e még eredeti munkájához szükséges ösztönök. Erre találták ki a Terelõösztön - próbákat, ahol kutya és gazdája találkozik nyájjal és szakavatott bíró bírálja el, a mozgássor, amit a kutya produkál, az a játék, a vadászat vagy a terelés motívumaiból tevõdik-e össze. A terelõ kutyát érdekli a jószág mozgása, azt igyekszik keríteni, körbefutni magától, a leszakadt állatot visszatereli a többihez. Nem töri és nem sebzi véresre õket, de határozottan kezeli "partnerét".

A vadászó kutya ezzel szemben hajkurássza a nyájat, igyekszik felbomlasztani a kötelékeket és a laza csoportból azután kiválaszt egyet és azt õzi, hajtja. Gyakran felsebzi az állatot és egyértelmõen agresszíven viselkedik a nyájjal szemben, "tiszteletlenül" bánik a falkával. A játszó kutya játszik: lehasalva hívja a "nagy, bégetõ kutyákat" vagy körbeugrálja õket, lelkesen csahol. Ebbõl a formából egy idõ után akár terelés is lehet, de a vadászó kutyák nem felelnek meg egyáltalán az ösztönpróbán. A mudik egészen másként dolgoznak, mint a colliek. Amíg a collie "szemmel hajt", lassan, macskaszerõen lopakodva, addig a mudi csaholva rohangál vagy kocogva kíséri a nyájat. Munkában villámgyors, repül a fõ felett, vagy már vágtában ugatva, vagy csak akkor, amikor eléri a nyájat. Kutyáját ismerõ juhásznak és figyelmes, gazdáját hõséggel követõ kutyának kell lennie annak, aki ekkora sebesség és tõz mellett képes normálisan dolgozni úgy, hogy a nyáj mindig ott legyen, ahol kell, nem közelebb vagy távolabb, és nem lassabban vagy gyorsabban haladva elõre, mint ami a juhász szerint a megfelelõ. Sokszor a kutyának magának kell eldöntenie, mi a helyes, melyik irányba kell mozdulnia, milyen sebességgel kell hajtania hogy a gazdájának megfelelõ legyen. ezek a kutyák gondolkodnak és számolnak. a birka és a gazda ismerete, valamint szemmérték alapján döntenek. És nagyon ritkán tévednek! Ma az aktívan dolgozó kutyák mellett a "kiállítási" egyedek is bemutathatják tehetségüket és munkaszeretetüket az Amatõr Terelõversenyeken.

Ezek a versenyek egyre népszerûbbek, pulisok, pumisok, mudisok és angol pásztorkutyások gyûlnek össze, hogy a karámban kialakított pályán tegyenek próbát és teljesítsék az eléjük kerülõ akadályokat. Sok kutya - vezetõ páros itt forr össze igazán és nagyon sok kutya egész egyszerûen boldog és kiegyensúlyozottabb lesz az aktív terelõ edzéstõl és a versenyekrõl, hisz itt van elemében, a fajtát erre találták ki. Sok gazda itt tanul meg igazán bízni a kutyájában és hinni képességeiben, elfogadni õt teljesen olyannak, amilyen. Adjunk lehetõséget kedvenc fajtánknak, hogy néha találkozzon birkával, marhával, esetleg más lábasjószággal és ne féltsük õt az ilyen találkozásoktól. Új oldaláról fogjuk megismerni és a kutya - gazda sokkal szorosabb partnerkapcsolattá mélyül, mint addig. egyet azonban ne felejtsünk el: csak alapjaiban fegyelmezett, azonnal behívható, megállítható, elsõ parancsra helyben maradó kutyával menjünk a nyáj közelébe!

(forrás: vadaszkutya.hu)